...vagy ahogy egy ismerősünk mondaná: táucsni. Bár ennek az egyszerű és olcsó ételnek több tucat neve van (pl. lapcsányka, berét, prósza), a táucsni biztosan nem volt eddig közöttük. Hát, most már van.Mi két főre és vacsorára készítettük, fél kiló krumpliból és egy tojásból, ami végül egy picit kevésnek bizonyult, de ez az arány a nyerő: fél kiló krumpli - egy tojás, egy kiló krumpli - két tojás... 
A meghámozott krumplit reszelővel leszereljük, kézre vigyázva. Édesapám egyik legfontosabb konyhai intelme a sok közül az volt, hogy sütés-főzés közben mindig inni kell pár kortyot (kivéve természetesen, ha az ember aznap még vezet). Nos, a krumplireszelést követő pillanat a tökéletes alkalom erre, egyrészt mert így a krumplinak van ideje kiengedni a levét, másrészt meg mert kimondottan fárasztó lereszelni. A krumplit kinyomkodjuk, majd ráütjük a tojást, és pár evőkanál liszttel összegyúrjuk 
(mi fokozatosan néggyel szórtunk bele, de a krumpli levességétől függ a helyes mennyiség), sózzuk, borsozzuk (ha rösztit szeretnénk készíteni, akkor ennél a résznél még némi apróra vágott vöröshagymával is gazdagítjuk a történetet), valamint itt jöhet bele ízlés szerint fokhagyma, kömény, curry, kinek mit diktál az ízlése. Ha azt látjuk, hogy valami elképesztően ronda, halványbarna, levet eresztgető szütymő kacsingat vissza ránk a tálból, akkor közelít a cél, nem kell megijedni, ennél már csak gusztusosabb lesz! Az összekevert masszából kiveszünk egy nagyobb tenyérnyi adagot, jól kinyomkodjuk,
és cirka ujjnyi vastagságú lappá összenyomkodjuk. Közepes lánggal megtámogatott olajba tesszük, aranybarnára pirítjuk az egyik odalát, majd ugyanezt a tevékenységet kivitelezzük a másik oldalán is. A megsült tócsnit papírtörlőn lecsöpögtetjük, majd ízlés szerint tálaljuk. Mi hamis tartármártással (aprított fokhagyma, sok tejföl, majonéz, mustár, só, bors) és reszelt trappistával fogyasztottuk, így biztosan tökéletes, de kerülhet rá tejföl, pirított szalonna, bármilyen sajt, a feltéteknek csak a fantázia szabhat határt. Köretnek sem utolsó, de főételként is tökéletesen megállja a helyét!
A meghámozott krumplit reszelővel leszereljük, kézre vigyázva. Édesapám egyik legfontosabb konyhai intelme a sok közül az volt, hogy sütés-főzés közben mindig inni kell pár kortyot (kivéve természetesen, ha az ember aznap még vezet). Nos, a krumplireszelést követő pillanat a tökéletes alkalom erre, egyrészt mert így a krumplinak van ideje kiengedni a levét, másrészt meg mert kimondottan fárasztó lereszelni. A krumplit kinyomkodjuk, majd ráütjük a tojást, és pár evőkanál liszttel összegyúrjuk (mi fokozatosan néggyel szórtunk bele, de a krumpli levességétől függ a helyes mennyiség), sózzuk, borsozzuk (ha rösztit szeretnénk készíteni, akkor ennél a résznél még némi apróra vágott vöröshagymával is gazdagítjuk a történetet), valamint itt jöhet bele ízlés szerint fokhagyma, kömény, curry, kinek mit diktál az ízlése. Ha azt látjuk, hogy valami elképesztően ronda, halványbarna, levet eresztgető szütymő kacsingat vissza ránk a tálból, akkor közelít a cél, nem kell megijedni, ennél már csak gusztusosabb lesz! Az összekevert masszából kiveszünk egy nagyobb tenyérnyi adagot, jól kinyomkodjuk, és cirka ujjnyi vastagságú lappá összenyomkodjuk. Közepes lánggal megtámogatott olajba tesszük, aranybarnára pirítjuk az egyik odalát, majd ugyanezt a tevékenységet kivitelezzük a másik oldalán is. A megsült tócsnit papírtörlőn lecsöpögtetjük, majd ízlés szerint tálaljuk. Mi hamis tartármártással (aprított fokhagyma, sok tejföl, majonéz, mustár, só, bors) és reszelt trappistával fogyasztottuk, így biztosan tökéletes, de kerülhet rá tejföl, pirított szalonna, bármilyen sajt, a feltéteknek csak a fantázia szabhat határt. Köretnek sem utolsó, de főételként is tökéletesen megállja a helyét!Az elkészítési ideje bizonytalankák esetében bő fél óra-negyven perc, ügyesebbeknek vagy gépiesítettebb konyhájúaknak cirka húsz perc is elég.
Zene a tócsnisütéshez:
